Az ökör ismeri gazdáját...
"Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet Júda és Jeruzsálem felől látott, Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak napjaiban.
Halljátok meg, egek, és vedd füledbe, föld, mert az ÚR szól: Fiakat neveltem és méltóságra emeltem, de elpártoltak tőlem.
Az ökör ismeri gazdáját és a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, az én népem nem ért engem!
Ó, gonosz nemzet, hamissággal megterhelt nép, gonosz utódok, elvetemült fiak! Elhagyták az URat, megvetették Izráel Szentjét, és elfordultak tőle."
Ézsaiás 1, 1-4
Ézsaiás próféta Dávidi származású nemes, ritka az ilyen a prófèták között. Neve, Jesajáhu az eredeti héberben. Azt jelenteni az Úr szabadítása. Név, amely illik, ami visszaadja a valódi jellemet. Kicsit olyan, mint a keresztyén, a krisztianosz név: krisztusi formájú, jellemű ember.
Jó az, amikor a kettő fedi egymást.
Uzziás halála évében.
Nem csak a király halt meg akkor
hanem az utolsó aranykor is.
Uzziás alatt, 50 év alatt egy nyugalom
és jólét jellemezte a kort.
Az összes nagyhatalom belső problémák és háborúk miatt nyugton volt otthon és békét hagyott a kis országoknak, így azok fellèlegezhettek.
Izrael az Afrika-Mezopotánia útvonal csomópontján helyezkedett el, és ebből a földrajzi fekvèsből nagyon jól keresett. Az 50 év béke alatt felhalmozódott a vagyon, de nem lett jobbá sem a nép, sem az egyház. Nem lett több munkahely, de nem lett több egyházi szolgálat sem.
Èzsaiás könyvènek nagy tanítasa, hogy az egyház, az Isten nèpeként, mire használjuk a bèkessèg, a jólèt idejèt?
Ukrajnában 2000 és 2010 között jólét, békesség uralkodott. Mire használtuk?
Boldog az a gyülekezet, amely a szolgálatra, az isten tiszteletère használta a bèke ès a jólèt idejèt. Az mindig egyfajta felkèszülès a nehezebb időre. Mert mi a felkèszülès, ha nem ez, hogy mèg engedelmesebb vagyok, mèg hálásabb vagyok, hálából szolgálok, bizonyságot teszek, mentem azt, aki elveszett.
Az egyházat Isten erre hívta èletre: szolgáljuk Isten dicsősègèt, mentsük az elveszetteket.
Izrael sok mindet tett, de mindezen felsorolt jó dolgok mind hiányoztak a listáról teljes egèszèben. Bár a hívő királyok alatt volt olyan, amire Isten azt mondja, hogy azt tette, amit helyesnek lát az Úr. De ezt inkább a királyra mondta, mintsem a korabeli egyházra.
Így volt ez Uzziás alatt is.
A pènz, a vagyon a béke 50 éve alatt felhalmozódott, de nem lett belőle több munkahely, több kenyér nem került a szegény emberek asztalára, hanem csak egy zsarnokoskodó kis vèkony társadalmi réteg magának tartott meg mindnet. Nem lett a sok pénzből több hálaadás, több egyházi munka, hanem csak egy kèpmutató vallásosság, ami Isten is azt mondta, hogy neki az nem kell, a bűnt és az ünneplést nem tűri el.
2. v. "Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az Úr szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem!"
Az 50 év béke és jólét ennyire volt elèg. Isten itt több, mint 70 évet adott. De a helyzet nem sokkal különb. A jómód azt hozta, hogy 2010-re a mi népünk csak elpártolt az Istentől.
Isten felneveli a fiait. Ezt olvastuk. Nem feltètlenül akarnak felnőni, mert a nagykorúság feladattal is járna együtt. De amikor felnőnek, akkor mit kezdenek a nagykorúságukkal?
Isten azt mondja: elpártolnak.
Nem kell az Isten, nem kell az ige, nem kell gyülekezet, nem kell az istentisztelet. Elpártolok. De mire, meg kihez? Istenem kívül nincs kihez, mert az nem Isten, csak bálvány.
Egy olyan kèpet használ a próféta, hogy a nagyobb állatok közül mèg a legbutább, az ökör, a szamár is ismeri a gazdáját, este a jászolhoz hazatèr, mert tudja, hogy kitől függ az èlete. Isten népe meg mèg ennyit sem tudott. Az èlő Isten helyett a halott bálványokat tiszteltèk. Jártak ők a templomba is, de a kettô egyszerre nem működik.
Egyik református írásmagyarázó írja, hogy ennek a kornak a legnagyobb baja az volt, hogy nem volt istentisztelet a szó biblikus értelmében. Azt írja, hogy az istentiszteleten kèt dolog törtènik, ebben lehet összefoglani: tisztelni ès tisztulni.
Istent tisztelem, közben a szívemben, lelkemben tisztulok.
Ha nem ez a kettő törtènik, akkor ott nem törtènik istentisztelet. Ahogy Ézsaiás korában: volt templom, nèp, pènz ès ünnep, de nem volt ott a szív, a hála, az alázat, a tanulni akarás, az Isten vezetèse, igéje utáni vágy, hogy Isten ezeken keresztül tisztít, vezet, formál.
Ahogy a próféta mondta nekik, hogy ha megtèrnek, valóban szívünk szerint mennek a templomba, akkor a skarlátpiros bűneik hófehèrek lesznek.
Isten nèpekènt ez nekünk nagy èrtèk, drága kincs, nagy megtiszteltetès, hogy ebbe részem lehet: hálát adhatok, mert Isten tart meg, bajok közt, nincstelensègben, háborúban. Kèrhetem az ő vezetèsèt, mert igéjének a vezetése a vígaszunk, reményünk ès erőnk egyetlen forrása. Isten az Úr Jézusért megbocsát, megtisztít, ami elemi szüksèglete a hívő embernek. Ezèrt jövünk az istentiszteletre.
Minden más csak kevesebb ettől.
Lehet ezèrt az Istent áldani, lehet hálát adni, hogy megtart, hogy megreformált, mert ha nem tette volna, ott lennènk mi is, ahol Èzsaiás nèpe.
De nem ott vagyunk, mert az Isten kegyelmes. Ez a kegyelem tart meg ma minket is.
Van itt egy-két érdekes kérdés így a végén, ami felmerül az igét olvasva:
Miért nem látott ez a nèp? Mièrt volt ez a lelki vakság?
Az igéből az derül ki, hogy a kèpmutatás miatt.
Ez vakká tesz.
Mit nem látott ez a nèp?
Azt, hogy a legnagyobb áldás az Istennel való közösség. Nem a vagyon, sem a templom, sem az 50 év béke, hanem az Isten maga, a vele való élő közösség.
"De nem adott az Úr néktek szívet, hogy [jól ]értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig."
5 Mózes 29: 4
Mondja Mózes azokról az időkről, amikor a nèp kijött Egyiptomból, sok csodát láttak, de a szívük nem változott.
Nagy áldás az igét értő szív, nem mindenkinek adja azt az Isten és amikor adja, azt értékelni kell.
Az értékeli, aki bűnösnek érzi magát.
A képmutató nem érzi magát bűnösnek, ezért neki nem jelent semmit, hogy a skarlátvörös bűnök hófehèrekkè lesznek.
Isten kegyelmèből az tud nyerni, az tud èletet nyerni, aki úgy jön ide, az Úr házába, hogy "köszönöm, Uram, hogy a közeledbe engedsz. Tudom én, hogy nem vagyok rá méltó, de mégis köszönöm, hogy Jézusért engem elfogadsz."
Az Isten az ilyen ember tiszteletèt kedveli, erre az imára az Isten így válaszol:
"Mert én arra tekintek, aki szegény és megtört lelkű, és rettegi beszédemet."
Ézs 66:2
Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.