Bethlehem kis városa
1Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. 2Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. 3A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. 4Ez lesz a békesség!
Mikeás 5: 1-4
Egy kiszolgáltatott helyzetről ír az ige. A bűnei miatt ellenségnek, háborúnak, fogságnak szolgáltatta ki őket, de nem végleg és nem azért, hogy megsemmisítse, hanem azért, hogy megtisztítsa őket, néppé, gyülekezetté formálja őket, mert ahogy voltak, a nyomorúság, a háború, a fogság előtt, már nem lehetett rájuk mondani, hogy gyülekezet, hogy Izrael, az Isten népe. Mert mindennek voltak már a népe, csak az Istennek, csak az igének nem.
A nyomorúság bár nehéz, de időhöz kötött és eredményhez kötött. Mint a szülő asszony szülése. Isten ennyi időre szabta ki a nyomorúság, a háborúság idejét. A szülő asszony szülése hirtelen jön, betart egy ideig, de nem tart évekig. Sokszor Isten így engedi ránk a bajt, hirtelen, hogy ezt senki sem gondolta, vagy ilyen hamar senki sem gondolta. De Isten nem vég nélkül adja a vajúdás idejét. Aztán egy gyermek születik, aki megvigasztal. Jézus születését Ézsaiás így jövendölte meg, hogy egy fiú fog születni, és az ő születése vigasztalja meg az Isten népét. Mert ő lesz Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Amikor őseink a bigott Habsburg ház ellen vallási szabadságharcot vívtak a hitvalló Erdélyi fejedelmeink vezetésével, akkor ezt az igét tűzték ki mindig lobogóra: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk... Isten népének mindig ez volt az ereje és vigasza a nyomorúság idején, az az ige a Róma 8-ból, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Jézus születése, neve azt jelenti, hogy Isten velünk...
Isten nem csak véget szab a próbának és a nyomorúságnak, hanem maga gondoskodik a népe további sorsáról is: „A nyáj elé áll és legelteti az Úr hatalmával...” Milyen vigasztaló ezt olvasni, hogy Isten maga legelteti az ő népét, mint jó pásztor. Nem bízza imposztorokra, sem béresekre, hanem maga lesz az egyháza feje, aki hozzáértéssel és szerető atyai szívével vezeti az ő nyáját... Lehet nekünk ebben békességet nyerni, hogy a kis családunkat, a kis gyülekezetünket, a kis hazánkat Kárpátalját Isten maga pásztorolja, annak sorsa a véletleneknek kitéve nincs, az ördög akármit vele nem tehet meg, mert annak az élén pásztor van, és nem is akárki, hanem maga az Úr.
Azt is mondja a mai textus: „Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. 4Ez lesz a békesség! „
Az Úr Jézus uralma jelenti a békességet. Ez független attól, hogy a Sátán mit tombol össze akár a fronton, akár a család, akár a gyülekezet ellen, mert tombol, mint aki érzi, hogy közel a vég. Isten népe békessége nem ettől függ, hanem attól, hogy Jézus az életünk pásztora. Ő már velünk van, Immánuel, velünk az Úr. Az ő uralma kiterjed a végső határokig, mindent átjár és lefed. Ahol Jézus uralkodik, ott a békesség uralkodik. „Ez lesz a békesség.”
„Te pedig, Efratai Bethlehem, bár a legkisebb vagy...” Kinek szóI ez az ige? A legkisebb fejedelmi városnak, Bethlehemnek. Isten jónak látta, hogy az Úr Jézus a legkisebb fejedelmi városban szülessen meg. A választott népet sem azért választotta Isten, mert nagy, hanem azért mert a legkisebb. Isten nem a hatalmával másokon arrogánsan uralkodókat karolja fel, ilyet az emberek szoktak, hanem a megrepedt nádszálat. Azt erősíti, azt nem töri el.
Isten Betheleheme mi vagyunk, a legkisebb, de az Úrnak mégis kedves. Kis város, de amiben karácsony napján felcsendül az ének. Jöjjetek, dicsérjük, áldjuk mi is őt, aki értünk született, aki azért jött, hogy békességünk legyen, aki minket azzal vigasztal, hogy már nem vagyunk egyedül, mert velünk az Úr, akinek az a neve: Immánuel, velünk az Isten. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.