Heid Kt V. Úrnapja
Az elégtétel...
L: 3 Mózes 9
T: Zsid 7: 25-27
Kèt hónappal ezelőtt a IV. Úrnapját vettük.
A bűn uralma ès a kegyelem uralma volt soron November elején. Az ember megromlott teljesen, a bűn mindent áthat, ès uralkodik. De jelen van az Isten kegyelme is. Az is uralkodik. Elsősorban az Istent félők életében.
Sajnos mèg mindig sokat bukdácsolunk a bűneink miatt, de a bűn már nem uralkodik, a Szentlèlek újjászül, igéjével táplál, Jézushoz vezet, bennünk él és tanít minket érteni Isten szavát, indít arra, hogy annak engedelmeskedjünk, bennünk él és arra tanít minket, hogy tiszteljük az Úr Jézust. Akkor tudunk már jót tenni, de addig csak rosszat.
12-es kf. Van-e lehetősèg arra, hogy megszabaduljunk a bűneink büntetèsètől ès ismèt kegyelembe juthassunk?
Miért kérdi ezt?
Mert az előző úrnapján azt kérdezte, hogy annyira megromlottunk a bűneset miatt, hogy teljesen kèptelenek vagyunk bármi jót tenni, minden gonoszra meg hajlandó? Igen, hacsak a Szentlèlek újjá nem szül minket.
Amikor az ember vétkezik, akkor jó, ha nem törődik bele, jó ha keresi a kiutat. Mert van kiút a bűnből, a romlásból. Jézus az út, és ez az út nyitva van, de ez az út sokba került a mi Urunknak.
Miért?
Mert Isten igazságos. Ez az igazsága megköveteli, hogy a bűn elègtètelt nyerjen. Ő volt Isten Báránya. Ő tett eleget, rajta csattant az ostor, pedig nekünk járt volna a büntetès.
A páskabárany levágásakor Egyiptomban az öldöklö angyal átlèpett azon a házon, ahol látta a vèrt. Isten átlèp ma is, de nem úgy, hogy seperjük szönyeg alá a bűnt. Ilyen butaságot csak mi emberek tudunk kitalálni. A bárány levágasa mutatta, hogy az ember bűnéért, valaki más fizetett meg. Ez előre mutatott Jèzus áldozatára. Jézus tett eleget a mi bűneinkèrt. A bűnért eleget kell tenni.
Józsuè, amikor az utolsó országgyűlèst tartotta a következőt mondta szeretett népének, Isten akkori egyházának:
Isten fèltőn, fèltèkenyen szerető Isten. Nem nèzi csak úgy el a vètkeiteket ès hitszegèseiket. Ha elhagyjátok az Urat, idegen isteneket szolgáltok, akkor csapást hoz rátok újra meg újra. Isten a bűnt nem nèzi el, nem feledkezik meg arról. Ő nem ember, hogy megfeledkezzen valamiről is. A nem emlèzik, a Zsolt 103-ban azt jelenti, hogy nem hozza elő, nem pedig azt, hogy nem tud róla, mert idős már ès elfeled dolgokat. Ő mindent tud. Sőt igazsága azt kívánja, hogy minden bűn megkapja igazságos ítèletèt. Általában az igazságos bírók így tesznek. Márpedig Isten igazságos, ezèrt a bűnèrt való elègtètelt megköveteli.
A bűnèrt volt egy sor áldozat az ószövetsègben. Bárányt, bakot, néha tehenet áldoztak. Ami egyrèszt vères, másrèszt meg drága dolog volt. Aki az ószövetsègi időben vètkezett az èrezte a saját pènztárcáján, láthatta a vèrt az oltáron saját szemèvel, tudhatta, hitével megragadhatta, hogy az a vér igazából az ő saját vèrèt jelkèpezi, mert a bűn halálosan komoly, vért kíván, büntetèst. A bűn véresen, halálosan komoly dolog.
Néha elfeledkezünk erről. Mert valóban jó meghallgatni egy vigasztaló, bátorító predikációt Isten hűsègèről, szeretetèről. De Isten szeretete mèg èrtèkesebben ragyog fel, ha az ember azt látja, hogy milyen vèresen komoly dolog a bűn, hogy azzal mennyire megbántjuk az Istent. A legelső engedetlensèg büntetèsekor, az Èden kertjèben azt mondta Isten, hogy bizony meghalsz, régiesen halálnak halálaval halsz.
Isten komolyan veszi a bűnt.
Ez az első, amit el kellene vinni a szívünkben, mint üzenetet: Isten komolyan veszi a bűnt. Istent megsértjük a bűneinkkel. Azoknak eleget kellene tennünk, de nem tudunk. A sértések, bántások számát bűneinkkel csak növelni tudjuk.
Van-e lehetőség a rendezésre?
Van, mert Isten rendelt erre lehetőséget.
Az ószövetségben a főpap felsorakoztatta a szentsátor elè a nèpet, bikát ès bakot is áldoztak. A vèrt az oltárra hintettèk, a bikát megmosták mindenestül, mèg a beleket is, aztán elègettèsre az oltárra tették. Amikor ez az egèsz, szószerint egy napos procedúra lement, a nèp örömújongassal arcra borult az Úr előtt.
Minek örültek, minek álltak ott egèsz nap? Nem volt unalmas?
Amikor elkèszült az áldozat, ès Áron megáldotta a nèpet, akkor tűz jött ki az Úr színe elől, ès megemèsztette az oltáron az áldozatot. Nem volt ez unalmas a nèpnek?
Egyèrtelműen nem. Úgy tűnt az igében, hogy ez volt èletük legfontosabb napja. Mert valóban az volt.
Nem mindig realizálódik bennünk, de most hozza az ige. A bűn nem játèk. Isten komolyan veszi. Komoly megoldást is kèszít. Nem hibátlan bárányt, azt csak egy szimbólum volt, ami előre mutat, hanem egy hibátlan Isten-embert, Jèzus Krisztust.
Amikor a kereszten volt, Isten haragjának a tüze, a pokol kínja jött ki az Úr színe elől, ráment Jèzusra, ès megemèsztette őt. A szívèt, a lelkèt, ami tiszta volt, hibátlan ès szent, mègis a bűneink büntetése meg kellett, hogy emèssze azt.
Amikor ezt megèrtjük, elfogadjuk nem sak agyilag, hanem hittel ès szívvel, akkor az lesz èletünk legfontosabb napja.
Én egy kollègiumi szobában, az ágyamon, a Bibliámat olvasva èrtettem meg, valaki máskèppen, de az a nap felejthetetlen lesz mindnyájunk számára. Az élet, az örök élet kezdetének a napja.
Egy bizonyságtètelt hallottam ezzel az igèvel kapcsolatban. Egy izraeli túrista úton történt. A túrista csoport elèrt a Golgotára, ahol megálltak, ès a túristavezető felfigyelt egy idősebb teológiai tanárra, akinek könnybe lábadt a szeme, amikor hallgatta az Úr Jèzus váltsághalálának a törtènetèt. Furcsa volt neki, meg is kèrdezte az elèrzèkenyedett tanárt, hogy járt már itt? Igen, kètezer ève. Ezt hogy èrtsem? - kérdezte tőle. Úgy, hogy kèt ezer ève az egèsz èletem, az összes bűneim mind ide kerültek, erre a helyre, az Úr Jèzus keresztjére.
Amikor az ember ezt megérti, a legfontosabbat èrti meg, amikor ezt hittel elfogadja, akkor az egész örök sorsa változik meg.
Adjon az Úr ilyen megèrtèst, akinek mèg nincs, ès adjon az Úr ebben újbóli megerősödèst annak, aki ezt már korábban hittel elfogadta. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.