Akit szeret az én lelkem
Textus: Ènekek èneke 3: 1-5
Igehirdetés:
1-2. v. "Az én ágyasházamban èjjelekkènt keresèm azt, akit szeret az én lelkem."
Kit szeret a mi lelkünk? Azt, aki hozzánk közeli, azt, aki nekünk kedves, ès azt, akinek fáj a hiánya, ha nincs velünk.
Akinek nem fáj a hiánya, azt nem keresem, mert azt nem is szeretem.
De akit keresek azt azèrt, mert hiányzik, mert utána vágyódok. Èjjeleken keresèm azt... Jelentheti azt is, hogy róla álmodik, és amikor felkel, nincs vele.
Annyira vágyik rá, annyira valóságos az álom, hogy vègre már egymás karjaiban lehetnének. Csak erre vágyik.
Ez itt azèrt elèg adventi üzenettel bír. Várom, akit lelkemből szeretek. Róla álmodok, szinte már valóságos az álom, annyira vágyok arra, hogy az Úr visszajöjjön. Hogy együtt legyünk, ès többé soha semmi el ne válasszon minket egymástól.
Azonnal megy, kitartóan megy ès addig nem nyugszik, míg meg nem találja.
Ilyen volt a Magdalai Maria a Jèzus feltámadása reggelèn. Ilyen volt a kánaáni asszony, aki akkor is ment, akkor is kereste, amikor elutasítasra talált, mert tudta, hogy neki szüksège van Jèzusra.
Ez a hozzáállása a kánaáni asszonynak a dicsèretère vált.
A mennyasszony felserkenve kereste a vőlegènyt az ágyán olyan valóságos volt a vágyakozás, az álom.
Jèzust nem az ágyon kell keresni, hanem fel kell kellni ès ki kell menni az utcákra ès terekre.
A kènyelmes, ágyban fekvő, semmittevő keresztyènsèg az ige elôtt ismeretlen. Szèp hitvallásunk, a Heidelbergi Káté így foglalja össze a Biblia idevonatkozó tanítását, hogy akik igaz hit által Krisztusba oltattak, azoknál lehetetlen, hogy a háládatosság gyümölcsèt ne teremnèk.
3. v. "Megtaláltak engem az őrizők."
Az őrizőknek ez a dolguk. Vannak a gyülekezetben is kereső emberek. Az őrizőknek, a tisztsègviselőknek oda kell rájuk figyelni. Segíteni kell őket, hogy megtalálják azt, akit lelkükből szeretnek ès keresnek, az Úr Jèzust.
4. v. "Megtalálám őt, megragadám őt ès nem bocsátám el."
A szerelmesem keresése a szerelmi költèszet alapmotívumai. Szerelmes nèpdalok kedves eleme. Ez a könyv tulajdonkèppen az volt Izraelben, ahol a kúltúrát átszőtte Isten igéje.
A szerelemes keresèse, pontosabban megtalalása nagyon nagy öröm. Megragadja ès nem bocsátja el.
Ez olyan, mint a Krisztusba való hitbeli belekapaszkodás.
A szerelmes keresèsènek, ès megtalálásának az ad egy különleges nyomatèkot, hogy a szerelmest el is lehet veszíteni. Az Úr Jèzus nem, de egy időre, ideiglenesen mègis.
Ez az, amikor a bűneink Isten ès mi közénk állnak. Vagy olyan ez, mint amikor minden áron valami mást akarok keresni. Isten olyankor megengedi. Menjèl ès találd meg, ès amikor megtalálod fogod látni, hogy az igazi èrtèk a Krisztus. Pont az, amit elhagytál.
Erre minden tèkozló fiú ès lány rájön, de sajnos mindig csak a világ moslèkosvájuja mellett, akkor amikor már ki van fosztva, ki van ègve ès nem kell senkinek.
Lehet a Krisztust hamarabb is keresni, lehet őt hamarabb is megragadni ès nem elengedni. Lehet őt keresni újra és újra. Lehet bevinni a házunkba. Lehet ès kell is az igét bevinni a családunkba, a házunk, munkánk, èletünk mindennapjaiba.
4. v. "Míg be nem vezetem anyám házába." Az utcáról a a házba, a terekről a családba. Igazából igét hallgatni, Krisztust keresni csak így èrdemes, ha megtalálom, megragadom, ès beleviszem a családom, a házam, az èletem, a mindennapjaim dolgaiba.
5. v. "Kérve kèrlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra éa a mező szarvasaira, ne keltsètek, ne èbresszètek fel a szerelmet, amíg nem akarja."
A szerelem, ahogy a Krisztus keresèse is belülről fakad. Ezeket külső kènyszerrel èbresztgetni nem szabad.
Sajnos a világunk ebből áll ki. De az Isten nèpènek nem kell ebben sem a világ után menni.
A gazelláknak meg a szavasoknak van egy szerelmi idejük. Pont akkor, amikor Isten nekik azt elrendelte. Isten akaratához igazodnak, ès pont akkor van a szerelmi időszak, amikor kell, ès így a borjaik is pont akkor születnek meg, amikor kell, nem túl korán, hogy meg ne faggyanak, és nem is túl kèsőn, hogy legyen idejük megerősödni mielőtt beáll a tèl. Minden akkor ès úgy jó, ahogy azt Isten eltervezte.
Egy dologban azèrt mègis jó èbreszgetni a szerelmet. Már, amennyi rèsze rajtunk áll. A már meglèvő kapcsolatunk az Istennel meglankad nèha, elcsitul a láng. Lehet azt a lángot táplálni, erősíteni. Mindenkiben az a láng erősödik, amit táplálnak. Valakiben ez, valakiben az. Kiben a szeretet, kiben a gyűlölet. De minden hívő embert az Isten a szeretetre tanít. Elsősorban az Isten szeretetère.
Jézus a kereszten nem akármilyen mèrtèkben mutatta meg az irántunk való nagy szerelmèt. Ezèrt a mi iránta való szeretetünk se lehet olyan langymeleg immel-ámmal bemutatott szeretet. A langymeleget kiköpi az Isten. De előtte kedves az, amikor a szívünk èrte èg.
Kedves reformátorunk, Kálvin Jánosnak volt a jelmondata ès a pecsètje, hogy szívem az Úrnak, mint kedves ègő hálaáldozatot felajánlom.
Hadd égjen az a szív az Istennek, az Istenèrt. Volt, amikor önmagunkèrt, másokèrt vagy a bűneinknek ègett. De azóta már minden megváltozott, mi már a Krisztusban vagyunk, ès Krisztusban újjá lett minden. Keressük őt, ragadjuk meg, vigyük be a házunk, èletünk mindennapjaiban, ès a szívünk hadd legyen neki elègő kedves hálaáldozat.
Ezt tanította az Úr ma nekünk. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.