A hívő nép öröme
"Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük." Máté 2: 9-10
A bölcsek örültek, mert átèltèk Isten vezetèsèt.
A napkeleti bölcsek Istentől vezetèst kaptak mèg otthon Perzsiában, hogy el kell indul, mert megszületett a nagy király. Lelkileg is vezetèst kaptak, mert az ott èlő zsidó szórványon kívül nem sokan lehettek, akik várták Perzsiában a Messiás születèsèt.
Aztán megèrkeznek Izraelbe, betèvednek Heródeshez, aki mèg annyira se várta, mint a perzsák, hogy megszülessen a Megváltó.
Isten átvezeti őket a gonosz Heródes palotáján, a sötèt úton, a sötèt èjszakában, de megtalálták, mert Isten odavezette őket a Krisztushoz. Ezen nagyon is örvendeztek. Látták a csillagot, ès örvendeztek.
Nem a csillag miatt, hanem azèrt mert az a csillag a Krisztushoz vezette őket.
Isten nèpekènt tudunk-e örülni mindannak, ami vagy aki a Krisztushoz vezet bennünket? Lehet ennek örülni, mert az èlethez, az örök èlethez vezet, aki a Krisztushoz vezet.
Valakit egy ige, valakit egy kedves ènek, valakit egy hitoktató, egy tanár, egy lelkèsz vagy más szolgája az Úrnak vezetett el a Krisztushoz. Lehet örülni, mert Isten adta az eszközt, ès azt kell látni, hogy maga Isten vezet minket, maga Isten a mozgatója annak, hogy mi megtaláljuk a Krisztust, az üdvössègünket.
Karácsony a bèke ès az öröm ünnepe.
Sok jó dolgot, ès sok kedves dolgot ad ilyenkor az Isten, aminek lehet meg kell is örülni. Nincs abban semmi rossz, ha az ember hálás ès örül Isten ajándèkainak. De semmihez nem hasonlítható az, amikor az Isten vezet, ès az ember ezt látja, ennek örül, hogy ezen keresztül, meg ennek az embernek a bozonyságtètelèn keresztül Isten engem Jèzushoz elvezet.
2) A pásztorok öröme ki
„Az Úr angyala megjelent nekik...” Nagy félelem vett erőt rajtuk. „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet.”
Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg...”Dicsőség a magasságban Istennek...”
Ilyen még nem történt soha. És ennek a tanúi nem a próféták, nem is volt ilyen akkor, de nem is a főpapok vagy igen hozzáértő farizeusok vagy írástudók, aki.mi dig mindent tudtak, mèg azt is, amit nem, hanem Isten a karácsony csodáját egyszerű pásztoroknak mutatta meg, őket szólítja fel, hogy menjenek el, találják meg a gyermeket, aki ma megszületett.”
"Ne fèljetek, hirdetek nektek nagy örömet..." - mondta az angyal a pásztoroknak.
Az Isten nèpe ennek tud örülni karácsonykor: Isten látja a fèlelmünket, látja, hogy egyedül, távol, úgymond a mezőn vagyunk. Látja, hogy milyen fèlelmeink vannak, de ezekbe beleszól, beleprèdikálja, hogy ne fèljünk, az Isten velünk van, a Megváltó, Immánuel, megszületett.
Isten arra biztat, hogy ne fèljünk, attól amit ő küld, amin vagy akin keresztül ő szól bele az èletünkben. Nekünk Isten nem ártani akar, ahogy az angyalok se azèrt jelentek meg a pásztoroknak. Isten nekünk se ártani akar, ha az èletünkbe beleszól valaki vagy valami által, ha szólít, ha hív. Isten vagy azok, akiket küld, akik által szól nem a fèlelmünk, hanem a hálánk tárgyát kell, hogy kèpezzèk. Néha emberek által, sokszor a Biblián keresztül, esemènyeken keresztül vagy egy èneken keresztül. Isten hozzánk küld, akin vagy amin keresztül tanít el akar vezetni a Krisztushoz.
„A pásztorok pedig visszatértek dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”
Lukács 2: 20
Örömhírt vittek, erősítve azok hitét, akik számára is nagyon új és nagyon csodálatos volt a Megváltó megszületése. Máriának, Józsefnek, az akkor èlő hívő embereknek, akik maguk is várták, hogy az Úr Jézus megszülessen. Isten őket választotta ki, és ők az elsők között voltak, akik találkoztak a megszületett Megváltóval. Ők elsőként tapasztalták meg, hogy minden úgy van, minden betelejesedett.
Amikor az ember nem fèl az Istentől, sem attól, amin vagy akin keresztül szól az Isten. Amikor az ember tud örülni, hogy az Isten hozzám szól, a Krisztushoz elvezet, ès az örömhírt, az Isten üzenetèt tovább adhatja, akkor ez örömmel tölt el, hálaadással, magasztalással.
Adja az Úr, hogy ez a karácsonyi örömhír hadd töltsön el minket is örömmel ès hálaadással.
Uram, köszönöm, hogy használsz, áldott hírvivőd lehetek. Nem csak elvezetett a Bethlehemben megszületett Jèzushoz, de róla vihetem a hírt másoknak is. Köszönöm, Uram, hogy tapasztalhatom, hogy lehet ès jó tebenned bízni, mert minden úgy van, ahogy megmondtad.
3) Simeon és Anna
A Lukács kettőben olvashatunk róluk:
„Íme volt egy ember, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását... A Lélek indítatására elment a templomba, amikor a gyermek Jézust bevitték... Akkor a karjába vette, áldotta az Istent és ezt mondta: „Most bocsátod el Uram, szolgádat beszédet szerint békességgel.”
36Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
Anna hálát adott és bizonyságot tett. Egy átszolgált, átimádkozott élet boldog beteljesüléssel ér véget.
Az Isten megbecsüli idős szolgáit, és csodákat enged velük láttatni.
Idősön már az embernek mindenből kevesebb jut. Idő, erő, feladat, lehetősèg, társaság ès öröm, néha még a figyelemből, a megbecsülésből is.
De Istennek kiemelt figyelme van a Bibliában azokra, akik úgy csendesen kiszorulnak a szèlekre. Mária, József, a pogány küldöttek, a kèt idős, de aktívan szolgáló egyháztag.
Ez a kèt idős tudta, hogy a Megváltó mèg az ő életükben meg fog születni. Azèrt tudták, mert Isten Simeonnak prófètikusan kijelentette a Szentlelke által. A Szentlèlek Isten vezette, indította az agg Simeont a templomba, hogy keresse ès megtalálja Jèzust. Meg is találta. Be is teljesedett az ő hitbeli várradalma.
Egy idős embernek sokfèle várradalma van.... De ezek közül ritkán ès kevès teljesedik be. De mind beteljesedik, ami Istenre irányúl, mert Isten hű az ígéreteihez, mert Isten soha nem.csap be. Az emberek szoktak ilyet, de az Úr nem.
Isten sokfèle örömöt adott Jèzus szetèsekor sok embernek, ahogy nekünk is ma. De minden örömnek ez az alapja, hogy az Isten emberrè lett, ès èn szemèlyesen találkozhatok vele. Ma is így van.
Kívánok az Úrtól sok örömöt ès áldást, mert ez az örömforrás ma is nyitva van: Isten emberrè lett ès te meg èn szemèlyesen találkozhatunk vele. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.
