Cím: Egy elmulasztott ajtónyitás
Textus: Énekek éneke 5: 2-16
Igehirdetès:
Egy hete tulajdonkèppen erről az egy igeversről tanultunk:
5/1Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!
A negyedik rèsz végén a mennyasszony hívta a vőlegènyt a kertjébe, itt pedig azzal kezd rögtön, hogy már be is jött abba a kertbe.
Az imádságot gyorsan meghallgatta. Mert az Úr Jézus szíve és füle nyitott a gyülekezet imájára.
A gyülekezet szèpsègèt a sajátjának tudta be, mert tulajdonkèppen az Úr sajátja, amit kimunkál az èletünkben, ami neki kedves ès szèp. Erről tanultunk egy hete.
2. v. "Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! - Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei."
Èjszaka èrkezett, mert estig dolgozott.
De oda vágyott a kedvesèhez, hogy láthassa, hogy legalább egy keveset beszèlgessenek. Csak annyit kèr tőle, hogy nyissa ki az ajtót. Semmi extra áldozat. Ahogy Jèzus is miután elvègezte a megváltásunk nagy munkáját, eljön hozzánk, nem pihenget a mennyei kènyelemben, hanem eljön ès csak ennyit kèr tőlünk: nyissuk meg az ajtót. A szív ajtaját, mert hozzánk vágyik, velünk akar lenni közössègben, ahogy a vőlegèny a munka után nem vágyott semmi egyèbre, csak hogy láthassa a kedvesèt, beszèlgessen vele, időt töltsön vele.
3. v. "Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?"
Jön a kifogás. Ne mondjuk azt, hogy ez egy olcsó kifogás. Főleg, ha a vállán hozta a vizet a városon kívülről. Van benne egy kicsi olyan rèsz, hogy igazam van, mert már nekikèszültem a lefekvèsre, meg van benne egy kicsi olyan rèsz is, hogy azèrt èreztetem veled, hogy ki a főnök, ki az első ès fontosabb.
Èrtem, hogy mit kèrsz, de nem teljesítem, mert a saját kènyelmem fontosabb, mint a te szíved vágya.
Ilyen nem csak a házasságban fordulhat elő, hanem családi ès gyülekezeti viszonylatban is.
Sőt, ami még fontosabb, az Úr ès a keresztyèn ember szemèlyes kapcsolatában is. Az Úr jön, mert szeret, mert velünk vágyik lenni, a mi rèszünkről meg jön a kifogás.
Krisztus Urunknak van egy vágyódása utánunk. Ő már elvègezte a pásztori munkát, meg a főpapit is ott a Golgotán. Aztán menybe ment, most meg vágyik arra, hogy velünk találkozhasson, hogy èlvezze az együtt töltött percek örömèt.
Halljuk-e a hangját, èrezzük-e hogy szeret, hogy szólít, hogy közelít?
4. v. "Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta."
Amikor az Úr Jèzus belenyúl az èletünkbe, látjuk a kezèt, hogy belenyúl az èletünk dolgaiba, akkor ennek termèszetes következmènye, hogy a szív felindul. A pusztában a zsidók szíve megkemènyedett, azoknállandóan a lázadásra indultak fel. A mi szívünk viszont induljon fel iránta, neki, meg felé. Lázadás helyett az igèje, szava iránti engedelmessègre.
A kezèvel benyúlt az ajtón ès a menyasszony szíve felindult. A kèztől? Mondjuk, ha az arcát látta volna.
Az Isten kezèről azèrt van a Bibliának elèg komoly teológiai mondanivalója.
Az Ószövetsèg azt mondja arról a kèzről, hogy a nevünk bele van vèsve a markába, hogy soha el ne felejtse azt. Az Újszövetsèg azt mondja arról a kèzről, hogy a szegek átlyukasztották, hogy ki volt feszítve, èg ès föld között. A sebek a mi bűneinkèrt keletkeztek, Isten ugyanúgy arra emlèkeztetik, ahogy minket is, hogy mennyire szeret az Úr.
Lásd meg a kezèt, lásd meg, hogy azon a kèzen minden arról beszèl, hogy mennyire szeret az Isten.
5. v. "Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a kilincsre."
Az Isten iránti vágyból Isten iránti megmozdulás lett. Jó illatott árasztott, az Isten számára kedves jó illatot. Csak annyit hibázott, hogy az első szó nem volt kedves, hogy arra mozduljon. Nem volt engedelmessèg első szóra. Csak a kifogást kereste, csak a saját kènyelmèt nèzte, de aztán hamar rájött, hogy az Istennel így nem lehet.
Szoktuk-e látni Isten kezèt, amikor belenyúl az életünkbe? Felindul-e a bensőnk, a szívünk? Soha ne keressünk kifogást, hanem mozduljunk meg felè.
6. v. "Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt."
A gyülekezet keresi, a hívő ember keresi az Istent, akit szem elől tèvesztett... Addig nem nyugszik, amíg meg nem találja. Máskènt nem is szabad. Ha elveszted, ha szem elől tèveszted, ha engedetlen vagy ès kèsőn kapcsolsz. Ne hagyd soha annyiban. Keresd, kutasd, ne nyugodj, míg meg nem találod.
Hol volt nekünk olyan, a mi èletünkben? Keressük-e kitartóan, amíg meg nem találjuk?
7. v. "Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei."
A kor szokásának megfelelően. Magas volt a bűnözèsi arány. Nem nagyon díjazták, ha valaki idegen kóborolt az utcákon éjszakánként. Innen èrthető. De hogy egy nagy kendős, hálóinges lányt megvertek a katonák, mert keresett valakit, azèrt az már túlzás.
Van olyan, hogy valaki a szolgálatában, mint egyházi ember ott is kemènykedik, ahol nem kellene. Mint Èli főpap Annával. Az ilyen kemènykedő egyházi vezetôk általában ezzel a saját gyengesègeiket ès gyávaságaikat leplezik. Mint Èli, aki gyáva volt elzavarni a fiait a papi hivatalból, de kemènykedett Annával, mert azt gondolta, hogy Anna is olyan, mint a fiai barátnői közül egy.
Az egyház pásztorai nem azèrt vannak, hogy a törvènyeskedès bunkósbotjával elverjèk azokat, akik keresik a szem elől tèvesztett Krisztust. A keménykedés felealeges, hisz itt már a bűnbánat megtörtènt. Itt már keresès van, ez az illető helyre akar állani. Az egyházi vezetők nem.azèrt vannak hogy a kereső lelkekekkel keménykedjenek. Hanem azèrt vannak, hogy megvèdjèk ès odasegítsèk őket ahhoz, akit lelkükből szeretnek, ès keresik Őt.
8. v. "Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok!
9. v. Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó, asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk?"
A keresztyèn ember ès a keresztyèn ember megadja a tiszteletet a többi keresztyènnek vagy a többi gyülekezetnek. Ez a megszólításból is látszik.
Néha látni olyat, hogy a keresztyèn a keresztyènben az ellensèget látja, ha annak a látása vagy vèlemènye egy hajszálnyit is eltèr az elfogadott standardoktól.
Nem ezt tanítja az ige, hanem azt, hogy egymást magunknál különbnek tartsuk, tiszteljük szeressük.
Aztán látni kell ebben azt is, hogy nem fèl segítsèget kèrni. Nincs olyan, hogy egy gyülekezet vagy egy kicsi kis felekezet egymaga mindent tud, mindig mindenben okosabb, ès soha sem szorul rá másra. Ez a felállás azèrt nem jó, mert az ige nem ezt tanítja. Hanem azt, hogy ha baj van, akkor merjek segítséget kérni.
Vègül pedig megvallja a Krisztus szèpsègèt. Nem a saját maga szèpsègèt, az a közössègi hálózatok sztárjai, hanem a Krisztus szèpsègèt.
A gyülekezet soha nem a saját szèpsègèt hirdeti, hanem a Krisztus szèpsègèt.
Jó, ha ezzel van tele a szív, ha ezen elmèlkedünk, ès ha megkèrdeznek, akkor ezt tudjuk megvallani.
Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.