"Kívántok valamit, és nem kapjátok meg." Jak 4,2
Nem szívesen hibáztatok senkit, de égbekiáltó baj nyilvános feddést igényel. Nem gondoljátok-e ti is, hogy ez a textus sok gyülekezetünket jellemez? Nem fejlődnek, a gyülekezeti összejövetelek létszáma csekély, és - minden rossz fő oka - nincsenek ima-összejövetelek. Sok helyen ezt egyáltalán nem hiányolják, az ima-összejöveteleket nem becsülik, hanem mellékes dolognak tartják. Lehet-e ezen Isten áldása?
Néhány helyen kevesen járnak ima-összejövetelekre a testvérek terjengős imádsága miatt - amikben hosszú beszédet tartanak, közlik tapasztalataikat és bibliai tanulmányaikat adják elő. - Így az imádság frissessége elenyészett.
Valaki elmondta, hogy barátaink az Üdvhadseregben rázendítenek egy énekre, ha valaki unalmasan vagy terjengősen imádkozik. Megvallom, nagy rokonszenvet érzek e gyakorlat iránt. Ha az ima-összejövetel fecsegéssé fajul, nem csodálkozhatunk, ha elmarad az áldás. Ilyen esetekben igaz az ige: "Kívántok valamit, és nem kapjátok meg."
Ha valamely hívő olyan helyen lakik, ahol elhanyagolják az ima-összejöveteleket, határozza el magát, hogy feléleszti azt. Amikor az egyik helyen elhatározták, hogy megszüntetik az ima-összejöveteleket, egy asszony kijelentette, hogy ez nem történhet meg; mert ha senki más nem jönne is az alkalomra: ő akkor is a helyén lesz. Hűséges maradt a szavához, és mikor másnap reggel tréfálkozva megkérdezték tőle: "Voltak-e a tegnap este ima-összejövetelen?", akkor azt válaszolta: "Bizony voltunk!"
"De én úgy hallottam, hogy ön teljesen egyedül volt?"
"Nem", válaszolta. "Én voltam az egyetlen látható személy, de ott volt az Atya, a Fiú és a Szentlélek is, és összhangban voltunk az imádságban."
Ez nem tartott sokáig, mivel szégyenkeztek a többiek ennek a szegény, idős asszonynak az állhatossága miatt; és hamarosan ismét megélénkült az ima-összejövetel és kiteljesedett a gyülekezet.
(Dr. Pótor Imre ref lelkipásztor fordításában és hozzájárulásával)