Cím: Hadd keressük veled együtt
Textus:Ènekek èn 6
Igehirdetés:
1. v. Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!
Megadja újfent a tiszteletet. Jeruzsálem leányai már korábban is így szólították: asszonyok szépe. Egyik gyülekezet a másiknak ilyen tiszteletet, kell hogy adjon. Ez a normális hozzáállás. Egymást különbnek tartani, egymást segíteni, szeretni, tisztelni. Nem csak a szolgálatban, hanem a Krisztus keresèsèben is segíteni.
Az Énekek én 5:9-ben korábban megkèrdeztèk Jeruzsálem leányai, hogy miben különb a vőlegèny a többi legènytől, ès itt már maguk is beleszerettek ès keresik.
A gyülekezetek ebben is partnerek kell, hogy legyenek. Egymást buzdítani a Krisztus szerelmében, a Krisztus keresésében. Bizonyságot teszek a Krisztus szépségéről, aki hallja meg kedvet kap, hogy mi is keresni akarjuk veled együtt a Krisztust.
2 Kor 9: 2- ben olvashatjuk:
"Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt."
A gyülekezetek egymás között erről kell, hogy ismertek legyenek. Ismertèk egymás bizonyságtètelèt ès ezen megbuzdultak. A jó példa kell, hogy magával ragadó legyen. Valahol ilyenekben kell, hogy meglátszódjon az egymásra figyelès, az egysèg a gyülekezetek között.
Fil 2:9-ben olvashatjuk: " Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb."
Az Atya felmagasztalja a Krisztust, a gyülekezet is meg a keresztyèn ember is tegye ugyanezt.
Hogy állunk mostanában ezzel?
Annyi sok igevers, ènek, stb magasztalja a Krisztuszt. Ez nem véletlen. A Krisztus magasztalásnak a gyakorlata nem szabad, hogy kikopjon az èletünkből.
Mi is felmagasztaljuk, ès tanítványiakènt együtt keressük, hamar keressük ès szorgalmasan keressük, ő pedig megtalálhatóvá teszi önmagát.
A Ján 20: 17-18-ban olvashatjuk:
"Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta néki.
Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda..."
Krisztus szereti azokat, akik őt várják, keresik ès magasztalják. Megjelenik köztük. Erre utal, hogy a vőlegèny, Pásztor-Király a liliomok közt legeltett. A kertjèbe ment, mert ott èrzi jól magát. A gyülekezetèben.
A menyasszony, a gyülekezet nagyon is tudja, hogy a Krisztus hová ment, hol található.
El is tudja mondani, ha megkèrdik.
2-3. v. "Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő."
Krisztus a kertjèbe megy. Ott szeret gyönyörködni. Az ő egyházában gyönyörköduk, ahogy az egyház is neki igyekszik tetszeni.
Krisztus a mi szerelmesünk, a kertjèbe, a gyülekezetbe megy. Nem mindegy, hogy mit lel ott. Mert szívesen megy oda, jól èrzi magát benne, ès gyönyörködik a családokban, a hívőkben, a gyülekezetben. Nem kint a mezőn összevissza legeltet, hanem a kertben, a gyülekezetben.
Ez az alap ès ehhez kell, hozzáigazodni.
Igen, a gyülelezet, a menyasszony bánja, hogy elmulasztotta az ajtónyitást, bánja, hogy nem ott kereste hirtelen, ahol kellett volna. Tudniillik a város utcáira ment. Van nekünk nèha ilyen hirtelen felindulásaink. Aztán eszünkbe jut aszava, hogy mit mondott, hogy hol található.
4. v. "Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint zászlóerdő."
Tirca èszakon, Jeruzsálem dèlen volt fejedelmi város. Neve jelentèse èkes ès kellemetes. Nyilván nem vèletlen kapta. Ebben gyönyörködtek az akkoriak, az ország legszebbjének tartották. Egyetlenszerű ès a legszebb, mint a gyülekezet a Mrisztusnak.
A gyülekezetről is azt mondja az ige, hogy minden èkesen ès szèp renddel legyen.
5-7. v. "Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött."
A gyülekezetnek a szeme a Krisztuson nyugszik.
Ès a Krisztus szeme is a gyülekezeten. Annak ellenère, ami törtènt, a gyülekezetet szèpnek tartja. Ezzel bizonyítja olthatatlan szerelmèt.
8-10. v. "Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan. De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek. Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő."
"Ki ez a lány, úgy ragyog, mint a hajnal...?"
A gyülekezet a Bibliában soha nem egx elöregedett idős szülő.
Ilyet csak az emberek találtak ki.
A gyülekezet lány, menyasszony, akinek fiatalsága megújul. Pontosan ebben, a Krisztus keresèsben, ès a Krisztus szerelmèben való megújulásban, a Krisztus magasztalásában.
11-12. v. 'Lementem a diófás kertbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák? Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem."
A gyülekezet ès a Krisztus is örvendezik a tavaszi megújulásban, azt nèzi, azt várja. A gyülekezet lelki megújulását jelképezi ez.
A keresztyén embernek ez a jó hozzáállása. Szeretem a Krisztust ès szeretem az ő népét is, ami a gyülekezet. Várom annak tavaszi megújulását, és örömmel tölt el, ha látok bizonyos jeleket. Ezt keresem rajta.
Ilyen szívvel az tud lenni a gyülekezet iránt, aki szereti ès keresi a Krisztust. Dicsőíti az ő szèpsègèt. Mert az ő közelsège az ő szemèlyènek a magasztalása mindig lelkileg fiatalon tartja a gyülekezetet. Segítsen ebben az Úr minket. Ámen
Tóth Zoltán
beregújfalui ev. ref. lp.